Templomi fényben - A református liturgikus tér múzeumpedagógiai foglalkozás

Kapcsolódó kiállítás: A Dunamellék református egyházművészete

Téma: Templomaink belső tere, díszítése, legfőbb szertartások

Tantárgy: Hit és erkölcstan, történelem, rajz-vizuális kultúra

8-9 éves korosztály számára

Bevezető

A templom célja

Melegítsünk be egy kis játékkal. Alkossatok félkört. Válaszoljatok a következő kérdésre: miért járnak az emberek templomba? Akinek dobom a nyuszit, mondjon egy ötletet. Így kezdjétek a mondatot: Azért járnak az emberek templomba, mert…

Én mondom az első gondolatot, ti folytassátok: Azért járnak az emberek templomba, mert… ott imádkoznak. Beszéljük meg a válaszokat, ötleteket.

A templom az Istenhez fordulás helye, ahol bibliai történetekről és azok magyarázatáról hallhat a gyülekezet. Ilyenkor a katolikus gyülekezetekben a pap, a református gyülekezetben pedig lelkész beszél az emberekhez. A Biblia-magyarázat segít abban, hogy hogyan tudjuk a régi példázatokat a saját életünkben hasznosítani. Emellett a hívek közösségben lehetnek hittársaikkal. 

A templomok belső tere – A katolikus templom

A katolikus templom hosszanti elrendezésű tereit hajóknak nevezzük. A középen elhelyezkedő teret főhajónak, a mellette két oldalt kialakított tereket mellékhajóknak hívjuk. A főhajó végében pillanthatjuk meg a templom legfontosabb elemét, az oltárt, vagyis egy feldíszített asztal formájú építményt.

Az oltárnál történik a mise, tehát az a szertartás, mely Isten dicsőítéséről, a hálaadásról és a hozzá intézett kérésekről szól. Az oltáron helyezik el az ostyát, melyből a kézbe áldozás alkalmával a pap egyet-egyet a gyülekezeti tagok kezébe helyez, és amelyet a hívek elfogyasztanak. Az ostya vételével bűnbánatra, a bűnbocsánatért való fohászkodásra nyílik lehetőség. Szintén az oltáron helyezik el a bort, melyből azonban csak a pap fogyaszt egy kortyot.

A katolikus templomok nagyon díszesek, a falakon szentek képeit, bibliai történetek ábrázolásait láthatjátok. Emellett gyakran szentekről vagy Jézusról készült szobrok is találhatók a templomokban. Miért volt szükség erre a gazdag díszítésre? Csupán a dekoráció volt a cél? Nem, a középkori emberek ugyanis gyakran írástudatlanok voltak. A miséket latinul tartották, így az egyszerű emberek nem értették, hogy pontosan miről beszél a pap. A sok művészi ábrázolás segítette őket abban, hogy megismerkedjenek a szentek életével és a bibliai történetekkel.

A református templomok

Játék: Kis kártyákat kaptok a kezetekbe. Gondoljatok arra, hogy mit tanultunk a katolikus templomokról és szedjétek össze, hogy mit tudtok a református templomokról. Válasszátok ki a kártyák közül, hogy melyik jellemző a református templomok belső díszítésére? Pár szóban mondjátok el, miért ezt a kártyát választottátok.

Kártyák

A református templomok falai manapság legtöbbször fehérek. Mi jut eszetekbe a fehér színről? Pl. tiszta, világos, angyalka, hó, tél, stb. 

A református templomok egyszerűségének oka, hogy a vallás képviselői másképpen gondolkoztak arról, milyennek kell lennie egy templomnak. Mintegy 500 évvel ezelőtt Kálvin János, a református vallás úttörője úgy gondolta, hogy a színes ábrázolások elvonják az emberek figyelmét Isten igéjéről és az istentiszteletről. A református templomokban ezért nincsenek figurális, vagyis emberi alakokat ábrázoló festmények, szobrok. Emellett az istentiszteletek nemzeti nyelven folytak, nem latinul, így már nem volt szükség magyarázó ábrázolásokra.

Ám a régi, 16-17. századi falusi templomaink ennek ellenére mégis színesek, díszesek voltak. Sokszor a falak és bútorok, a padok, a szószék, és az úrasztala is színes festést kapott. E berendezési tárgyakat festőasztalos mesterek készítették. A Ráday Múzeum állandó kiállításának egy termében is ilyen gyönyörű festett bútorok láthatók. Fontos azonban, hogy általában emberi alakok itt sem tűntek fel, inkább virágokat, állatokat, csillagokat ábrázoltak a művészek.

Festett mennyezet (Szabadszállás, 1741)

A falusi templomok mennyezetét kazettás mennyezettel fedték. Ez fából készült, négyzet alakú mezőkből állt. Gyönyörű, virágokkal ékesített példája a szabadszállási templom mennyezete. Egy másik mennyezeten, ami Patapoklosiról származik, nem csak virágok, hanem különféle más képek is felfedezhetők.

Festett mennyezet kazetták (Patapoklosi, 1794) 

Ezen a színes munkán sokféle csillagot látunk, alatta a bolygók neveivel. A korban, melyben készült, az emberek nem tudták, milyen alakja van a bolygóknak, ezért úgy ábrázolták őket, ahogy a csillagokat látták.

A patapoklosi kazettás mennyezet részlete: A Mars bolygó ábrázolása

Azt mondtuk, emberi alakok ábrázolása nem jellemző a református templomokban. Itt mégis találhattok egy kivételt. Az egyik kazettán egy bibliai történet figuráit fedezhetjük fel, mely Józsué és Káleb történetét meséli el. Mózes és népe a pusztában vándoroltak hosszú évekig. Kánaán földjén szerettek volna letelepedni, mert az Úr megígérte nekik, hogy ott szabadon élhetnek. Egy nap Mózes embereket küldött Kánaánba, hogy kipuhatolják, milyen népek laknak arra, s jó termést hoz-e a föld. A férfiak aggasztó jelentésekkel tértek vissza az ígéret földjéről. Elpanaszolták, hogy erős népek laknak arrafelé, akiket lehetetlen legyőzni. Egyedül Józsué és Káleb hittek abban, amit az Úr ígért nekik: hogy elfoglalhatják ezt az országot. A mennyezetkazettán éppen azt láthatjuk, amint a két főszereplő egy szőlőfürtöt visz a vállán, hogy ezzel bizonyítsák a vidék termékenységét. (IV. Mózes 13-14.)

A patapoklosi kazettás mennyezet részlete: A kánaáni kémek

A református templomok gyakran a katolikus templomokból alakultak át. A tér négyszögletessé vált, közepén nem oltárt, hanem úrasztalát emeltek.

Úrasztala (Abád, 1762)

Az úrasztalánál adja össze a lelkész a házasulandókat, itt keresztelik meg a gyerekeket, és itt történik az úrvacsora.

A keresztelő a reformátusok egyik fontos szertartása. Ilyenkor a keresztanya, keresztapa a keresztelő tál fölé emeli a kisgyermeket, a lelkész pedig három csepp vízzel önti le a gyermek fejét, melyhez keresztelő kannát használ. A gyermek fejét kis kendővel törli meg a lelkipásztor. Természetesen felnőttek is keresztelkedhetnek. A megkeresztelkedés az Istenhez és a gyülekezethez való tartozás jele.

Az úrvacsora szertartásában inkább a felnőttek vesznek részt. Az alkalom során kenyeret és bort vesznek magukhoz: egy falat kenyeret oszt a lelkész a kenyérosztó tányérból és egy korty bort a kehelyből. Ezzel a hívek a bűnbánatot gyakorolják. Emellett a reformátusok Krisztus kereszthalálára emlékeznek e cselekedet által. A keresztény hit szerint ugyanis Jézus halálával elszenvedte az emberiségnek járó büntetést.

Az úrasztala mellett fontos berendezési tárgy a szószék. A lelkész innen hirdeti az igét. Központi helyen kell lennie, hogy a gyülekezeti tagok jól lássák a lelkészt és hallják a prédikációt. Érdemes megtekinteni az alábbi díszes szószéket. Ezen is virágok, például napraforgó és tulipán tűnik fel. A szószék tetején egy pelikán is helyet foglal, mely a legenda szerint éhínség idején húsával és vérével táplálta fiókáit. Így lett ez a madár Jézus önfeláldozásának jelképe és a reformátusok gyakran használt motívuma.

Szószék és szószékkorona (Merenye, Nagyvátyi Ferenc asztalos, 1781)

9-12 éves korosztálynak

Kezdjünk játékkal. Helyezzünk kis kártyákat az asztalra a következő címszavakkal:

A templom….

• Isten lakhelye
• közösségi tér – szertartások és istentisztelet helye
• a  csendes imádság helye
• menedékhely
• szeretetvendégség helye
• adomány központ

Gyerekek, gondoljátok végig, mi a templomok célja! Válasszátok ki a címszavakból azt, amelyiket helyesnek vélitek. Több megoldás is lehetséges. Beszéljük meg a válaszokat.

A templom ma már nem menedékhely. Ennek inkább a középkorban volt jelentősége, mikor a törvény ellen vétő emberek ide menekültek, s ez megvédte őket pl. az elfogatástól. Ma már erre nincs szükség. A szeretetvendégségeket nem itt szokták tartani, hiszen az általában vacsorával, vendéglátással egybekötött alkalom, helye inkább az imaház, közösségi ház. Bár a templomban van lehetőség pénzbeli adakozásra, de nem ez az elsődleges célja.

Bevezető

A templom célja

A református hagyomány szerint a templom nem Isten lakhelye, bárhol lehet Istent dicsőíteni. Mégis kell egy hely, ahol összegyűlhet a gyülekezet, mint egy család – a templom a családtagokkal való kapcsolattartás színtere. A katolikus gondolkodás szerint azonban misét csupán szent helyen, vagyis a templomban lehet tartani. A reformátusoknál liturgikus tér lehet bármely olyan közösségi tér, amelyet a közös istentiszteletnek, az igehirdetésnek és a sákramentumok kiszolgáltatásának megfelelően alakítottak ki. A sákramentumokra nemsokára visszatérünk. Általánosságban elmondható, hogy a templom a hit gyakorlásának színtere, ahol különböző szertartások révén Isten dicsérete, a hála és a bűnbánat gyakorlására nyílik lehetőség a gyülekezet közösségében. A mise vagy istentisztelet alkalmával Biblia-magyarázat is történik.

Mit jelent a liturgikus tér kifejezés? A liturgia az istentisztelet rendje, ez határozza meg, hogy az istentiszteleten melyik esemény után mi történik. Liturgikus tér: az istentisztelet helye, mely elrendezésében alkalmazkodik az istentisztelet rendjéhez.

A templomok belső tere – A katolikus templom

A katolikus templom hosszanti elrendezésű tereit hajóknak nevezzük. A középen elhelyezkedő teret főhajónak, a mellette két oldalt kialakított tereket mellékhajóknak hívjuk. A főhajót keresztező teret – ha van ilyen – kereszthajónak nevezzük. A főhajó végében, központi helyen, gyakran a kereszthajó közepén pillanthatjuk meg a templom legfontosabb elemét, az oltárt, vagyis egy feldíszített asztal formájú építményt, mely gyakran lépcsőzetes emelvényen áll.

Az oltárnál történik a mise, tehát az a szertartás, mely Isten dicsőítéséről, a hálaadásról és a hozzá intézett kérésekről szól. Az oltáron helyezik el az ostyát, melyből a kézbe áldozás alkalmával a pap egyet-egyet a gyülekezeti tagok kezébe helyez, és amelyet a hívek elfogyasztanak. Az ostya vételével bűnbánatra, a bűnbocsánatért való fohászkodásra nyílik lehetőség. Szintén az oltáron helyezik el a bort, melyből azonban csak a pap fogyaszt egy kortyot. A katolikus gondolkodás szerint az áldozás alkalmával vett bor és ostya Krisztus jelenvalóvá vált teste és vére, így a pásztor és a gyülekezet valódi közösséget élhet át Jézussal.

A katolikus templomok nagyon díszesek, a falakon szentek képeit, bibliai történetek ábrázolásait láthatjátok. Emellett gyakran szentekről vagy Jézusról készült szobrok is találhatók a templomokban. Miért volt szükség erre a gazdag díszítésre? Csupán a dekoráció volt a cél? Nem, a középkori emberek ugyanis gyakran írástudatlanok voltak. A miséket latinul tartották, így az egyszerű emberek nem értették, hogy pontosan miről beszél a pap. A sok művészi ábrázolás segítette őket abban, hogy megismerkedjenek a szentek életével és a bibliai történetekkel.

A református templomok

Az első protestáns, például református vagy evangélikus templomokat a középkori katolikus templomokból alakították át. Az építők első lépésként megszüntették az oltárokat, helyette állították fel az úrasztalát. Az áldozás fogalmát a reformátusok átértelmezték, a bor és ostya (reformátusoknál kenyér) a Jézus halálára való emlékezés jelképe lett. A borból a gyülekezeti tagok is fogyaszthattak egy-egy kortyot az úrvacsora alkalmával.

Az eddigi hosszanti elrendezés helyett téglalap alaprajzú tér alakult ki, a mellékhajók helyére karzat, vagyis korláttal körbezárt nyitott emeleti rész került. Az úrasztala általában a négyszögletű tér középpontjában áll. Az úrasztalánál történik a két református sákramentum kiszolgáltatása: a keresztelés és az úrvacsora. A sákramentum szent szertartást jelent.

Úrasztala (Abád, 1762)

Az úrvacsorán a kenyér megtörésével és a bor kitöltésével Krisztus értünk vállalt kereszthalálára emlékezünk, hiszen a kenyér Krisztus megtöretett testére, a bor pedig kiontatott vérére utal. Ilyenkor közösségben lehetünk Jézussal és a gyülekezettel. Az úrvacsora mindemellett a bűnbocsánat és Krisztus befogadó szeretetének alkalma. Ennek kellékei a kenyérosztó tál, melyből egy kis falat kenyeret oszt a lelkész minden gyülekezeti tagnak. Másik eszköze a bortartó kehely, amiből egy korty bort iszik mindenki, aki az úrasztalához járul. Az úrasztala körül nagyobb a hely, hogy elegendő tér legyen a szertartások számára.

Másik fontos szertartásunk a keresztelő. A keresztelés az Istenhez és a gyülekezethez való tartozást jelképezi. A keresztelés alkalmával a kisdedet a keresztszülők a keresztelőtál fölé tartják. A lelkész a keresztelő kancsóból három csepp vizet önt a gyermek homlokára, majd kis kendővel törli meg a gyermek fejét. Természetesen van lehetőség a felnőttek keresztelkedésére is.

A református templom másik fontos pontja a szószék. Innen hirdeti a lelkész Isten igéjét. Ez rendszerint az úrasztala közelében helyezkedik el, úgy, hogy a gyülekezet jól lássa és hallja a prédikátort.

Szószék és szószékkorona (Merenye, Nagyvátyi Ferenc asztalos, 1781)

Játék. Ismét kis kártyákat osztunk a következő címszavakkal:

A református templom…

• színes
• fehér falakkal rendelkezik
• bibliai ábrázolások vannak benne
• festett virágokat vannak a falakon
• egyszerű
• sok szobor van benne

Válasszátok ki azokat, amelyeket érvényesnek gondoljátok. Több megoldás is lehetséges. Beszéljük meg a válaszokat!

A református templomok mai egyszerűsége, kevés színnel ellátott berendezései, fehér falai egy régi elgondolásból származnak, amit  kálvini képtilalomnak nevezünk. Ennek értelmében az emberi  ábrázolás nem megengedett, sőt, Isten ábrázolása is tilos. A bibliai történetek megjelenítését nem tiltotta, bár úgy vélte, a templomban ezeknek sincs helye. A fehér falak az istentisztelet tisztaságát jelképezik. Ebben a térben fontos szerepe van a természetes fénynek, hiszen a fény Jézusra utal.

A református templomok fehérre meszelése hazánkban csak az 1700-as években  terjedt el. Korábban (16-17. században) ugyanis mind a fal, mind pedig a templomban található fából készült szószékek, mennyezetkazetták, padelők vagy asztalok színes díszítéseket kaptak. Ezeken növényi mintákat, vagy négyszögletes díszítéseket láthattok. Főként falusi templomainkban maradtak fenn ezek a szemet gyönyörködtető festett asztalos munkák. Múzeumunk a szabadszállási református templom mennyezetkazettáit őrzi az 1740-es évekből. Az ilyen tarka festett alkotásokat  festőasztalos mesterek készítették. A falusi templomok mennyezetét kazettás mennyezettel fedték. Ez fából készült, négyzet alakú mezőkből állt.

Festett mennyezet (Szabadszállás, 1741)

Gyűjteményünk ékessége emellett a patapoklosi templom mennyezetkazettáinak másolata. A kazettákon csillagok formájában megjelenített bolygókat ábrázoltak. A korban, melyben ezek készültek, az emberek nem tudták, milyen alakja van a bolygóknak, ezért úgy ábrázolták őket, ahogy a csillagokat látták. A csillagok mellett egy pelikán motívum is feltűnik. A legenda szerint éhínség idején a pelikán saját húsával és vérével táplálta a fiókáit, így lett Jézus önfeláldozásának szimbóluma, s egyben kedvelt református jelkép.

A patapoklosi kazettás mennyezet részlete: A Mars bolygó ábrázolása

A patapoklosi kazettás mennyezet részlete: Pelikán motívum

Egy furcsaságra bukkanhatunk a mennyezetkazetták ábrázolásai között. Azt mondtuk, hogy a református templomokban nem láthatunk embereket ábrázoló képeket, szobrokat. Itt mégis felfedezhetünk egy figurális díszítést. A mennyezet készítője talán úgy gondolta, hogy ezzel képpel is színesíti alkotását.

A patapoklosi kazettás mennyezet részlete: A kánaáni kémek

A figurák Józsué és Káleb bibliai történetét idézik. Mózes kémeket küldött Kánaánba, hogy kipuhatolják, milyen népek laknak arra, s jó termést hoz-e a föld. A kémek aggasztó jelentésekkel tértek vissza az ígéret földjéről. Elpanaszolták, hogy erős népek laknak arrafelé, akiket lehetetlen legyőzni. Egyedül Józsué és Káleb hittek abban, amit az Úr ígért nekik: hogy elfoglalhatják ezt az országot. A mennyezetkazettán éppen azt láthatjuk, amint a két főszereplő egy szőlőfürtöt visz a vállán, hogy ezzel bizonyítsák a vidék termékenységét.
(IV. Mózes 13-14.)