Fényes Adolf: A zsidók megverik Amalik seregét (1915)

„Az Úr az én hadijelvényem.”
(II. Mózes 17, 15.)

Fényes Adolf A zsidók megverik Amalik seregét (1915)

Az amálekiták ellen vívott küzdelemről Mózes második könyvének 17. fejezetében olvashatunk. Amálék (a festmény címében Amalik) megtámadta Izráelt, s Mózes arra szólította fel Józsuét, hogy toborozzon férfiakat, és küzdjön meg az ellenséges sereggel. Mózes felállt egy halom tetejére, és feltartotta Isten botját. Valahányszor felemelte a kezét, Izráel volt az erősebb, valahányszor leeresztette, Amálék kerekedett felül. Mikor elfáradtak Mózes karjai, Áron és Húr a segítségére siettek, és két oldalról megtartották a kezeit, bennük a győzelmet elősegítő bottal. Józsué végül dicsőséges győzelmet aratott, Mózes pedig oltárt épített az Úrnak, és így nevezte el: „Az Úr az én hadijelvényem.”

A Kecskeméten született, zsidó származású Fényes Adolf (1867 − 1945) a Szolnoki Művésztelep programjához kapcsolható, részt vett a művésztelep 1902-es alapításában, s innentől minden nyarat itt töltött. A naturalista paraszti ábrázolások, szegényes tanyaudvarok, puszták festője az első világháború előtti időszakban új témák megfogalmazásába kezdett: bibliai részletek, köztük főként ószövetségi ábrázolások valamint meseszerű városok jelentek meg festővásznain. Az anekdoták szerint azt mesélte a kérdezősködőknek, hogy az eddig elnyomott fantáziája kért most szót, s ő csupán a kényszernek enged. A festmény szereplőit középponti elrendezésben, egyforma mozdulatokkal, a szimmetriát szem előtt tartva jelenítette meg a művész. Eddig jobbára a szabadban festette képeit, az alkotáshoz modelleket alkalmazott. A bibliai tárgyú művek esetében inkább emlékezetből komponált, varázslatos elképzeléseihez a szolnoki-budapesti vasútvonal tájai szolgáltatták a díszletet.