Ferenczy Károly: Ábrahám áldozata (1901)

„Az Úr gondoskodik.”
(I. Mózes 22, 14.)

Ferenczy Károly Ábrahám áldozata (1901)

Mózes első könyvének 22. fejezetében olvashatunk Ábrahám és Izsák történetéről. A zsidó hagyományok szerint az emberek gyakran állati áldozatot vittek Isten elé ajándékként. Ennek során elégették az állat háját vagy vérét az oltáron. Az Úr egy nap azt kérte Ábrahámtól, hogy ne a szokásos áldozatot mutassa be, hanem egyetlen fiát ajánlja fel neki. Ábrahám annyira szerette Istent, hogy engedelmeskedett a parancsnak, és fiával együtt felment Mórijjá földjének hegyére. Ám mielőtt kezet emelt volna gyermekére, egy angyal szállt le hozzá, és így szólt: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy.” (I. Mózes 22, 12.) Majd áldozati állatként egy kos jelent meg a bozótban, ezért Ábrahám így nevezte el ezt a helyet: „Az Úr gondoskodik.”

Ferenczy Károly (1862 − 1917) 1896-ban érkezett Nagybányára a festőiskola egyik alapítótagjaként. A kolónia programja a plein air (szabadban történő festés, természetes, szórt fény és reflex színek megjelenítése) lehetőségeit kutatta, a naturalizmus elveinek megfelelően a természet hű követése volt központi törekvésük. Figurális tájképeiken az emberi alakok és a táj egységét tartották szem előtt. Ferenczy hasonló szellemben kezdte meg bibliai sorozatának kidolgozását, melynek egyik legizgalmasabb darabja az itt tárgyalt Ábrahám áldozata. Érdekesség, hogy gyermekei szerint Ferenczy nem volt vallásos, a bibliai témák titokzatossága mégis megérintette őt, s a történeteket a mitikus nagybányai tájba illesztette. Az iskola alapelveihez hűen a vadregényes, erdős környezet és relief-szerűen elrendezett alakok tökéletes harmóniát alkotnak egymással. A táj nem csupán háttér, hanem a kompozíció szerves része. Réti István, a művésztelep másik alapítója szerint az Ábrahám áldozata egyszerre látomás és a természet valósághű ábrázolása, egyszerre misztikum és realitás.