Koszta József: Háromkirályok (1906–1907)

„Igen nagy volt az örömük.”
(Máté evangéliuma 2, 10.)

Koszta József Háromkirályok (1906–1907)

A bölcsek hódolásának leírását Máté evangéliuma 2. fejezetének végén találjuk. Jézus születésének hírére napkeleti bölcsek érkeztek Betlehem városába, hogy tiszteletüket fejezzék ki a kisgyermek előtt, akit a jövendölések Isten fiának, s a zsidók királyának mondtak. Egy csillag vezette őket útjukon, és megállt afölött a hely fölött, ahol a gyermek világra jött. A bölcsek bementek a házba, meglátták Jézust édesanyjával, Máriával, majd leborultak a kisded előtt. A kis Jézus felköszöntésének történetét Lukács evangéliumának 2. fejezete egészíti ki. Itt pásztorok üdvözlik Krisztust, kiknek az Úr angyala hirdeti a Megváltó születését. A pásztorok egy istállóban, jászolba fektetve lelnek rá a kis fejedelemre. Mindkét részben éjjeli eseményről írnak az evangélisták, ezért az ábrázolások ismert kellékei általában az éjszakai égbolt a csillaggal, az istálló és a jászol.

Koszta József (1861 − 1949) az alföldi realista festészet emblematikus alakja. Munkáin nyomot hagyott a nagybányai művésztelep alkotóinak naturalizmusa, ezen belül Ferenczy Károly stílusa. Részt vett a nagybányai művésztelep, majd később a Szolnoki Művésztelep programjában is. Műveinek nagy részén meghatározó szerepet kapott a fény. Számára a téma másodlagos volt, a szín és megvilágítás problematikáját tartotta fontosnak. Mint láthatjuk, rendhagyó módon ragadta meg a témát. A szabad ég alatt, nappali világosságnál két karcsú fa között ül Mária, ölében a gyermek Jézussal, előtte a három hódoló napkeleti bölcs, kiket a hagyomány királyokként is emleget. Előadásmódja tömör, kevéssé részletező, csak a leglényegesebb elemeket jelenítette meg. A bibliai kosztümöket és környezetet, valamint az arcok egyéni vonásait elhagyta, a napfényes vidék vibráló színei és az ég tiszta kékje uralja a képet.