Iványi-Grünwald Béla: A hitetlen Tamás (1920-as évek)

„Én Uram és én Istenem!”
(János evangéliuma 20, 28.)

Iványi-Grünwald Béla A hitetlen Tamás (1920-as évek)

Jézus egyik tanítványáról, Tamásról János evangéliumának 20. fejezete emlékezik meg. Jézus megváltó kereszthalála után feltámadt, és megjelent a tanítványai előtt. Tamás nem akart hinni a szemének, hogy a mestere él, hiszen nemrég még halottnak hitte. Ekkor Jézus így szólt hozzá: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő. " (János 20, 27.) Tamás pedig hittel így kiáltott: „Én Uram és én Istenem.”

Iványi-Grünwald Bélát (1867 − 1940) a nagybányai művésztelep egyik alapító tagjaként ismerjük. A századforduló környékén a jellegzetes napos nagybányai plein air festészet követője volt. 1906 körül azonban új mozgalom hívei érkeztek Párizsból Nagybányára, akiket később neoimpresszionistákként, vagy röviden neósokként említenek a források. A modern irányzat képviselői merészebb színeket használtak, a hangulati festészet helyett a tudatos képszerkesztést alkalmazták, s már nem csupán természeti képeket, hanem városi témákat is megjelenítettek a vásznon. Iványi lelkes követője lett az új törekvéseknek, s 1909-ben elfogadta Kecskemét város meghívását az újonnan alakuló művésztelep vezetésére, ahová számos neós alkotó érkezett. A hitetlen Tamás című kép is inkább ebben a szellemben született. A figurák nagy, lendületes ecsetvonásokkal megragadott, kevéssé kidolgozott formákat alkotnak, az arcok alig látszanak, a ruhák élénk színei és a különleges átlós kompozíció vonja magára figyelmünket.