Jelenlegi hely
Egy festőművész szobájában múzeumpedagógiai foglalkozás
Kapcsolódó kiállítás: A kulcsra zárt szoba titkai. Muraközy János élete és festészete
Téma: 19. századi polgári életmód és Muraközy élete, festészet, tánc és vívás
Tantárgy: Történelem, magyar nyelv és irodalom, rajz-vizuális kultúra
Bevezető
A kiállításról
Egy festőművész elképzelt szobájába léphet be a látogató, ha betér a Ráday Múzeum A kulcsra zárt szoba titkai című kiállításába. A tárlat Muraközy János kecskeméti művészről szól, aki ügyvéd végzettet szerzett, s 1824-től 1892-ig élt. A tárlat többek között a korszak festészetének és a polgári életmódnak állít emléket Muraközy alakján keresztül. Muraközy fiatalkorában festőművész szeretett volna lenni, ám édesapja nyomására jogi tanulmányokat folytatott a Kecskeméti Főiskolán. El is végezte az iskolát, később pénztárnok lett Kecskeméten, 1878-tól pedig a város gazdasági tanácsnokaként Kecskemét fejlesztésének szentelte életét.
Enteriőr
A portréfestészet, mint a fénykép helyettesítése
Muraközy mindene a festészet volt. Jogi iskolái után Magyarországon tanult festeni Marastoni Jakab Festészeti Akadémiáján, majd később Bécsben, Karl Rahl magániskolájában sajátította el a festészet fogásait. Annyira szerette a művészetet, hogy sokáig, a ’60-as évek végéig nem hagyott fel ezzel a szenvedélyével. Számos portrét készített, hiszen ebben az időben ebből éltek meg a festők, sok megrendelőjük akadt. A módosabb polgárok is sok portrét rendeltek. Az arcképek a fényképeket helyettesítve kerültek a családi házak falaira, a polgári szalonok fontos kellékeiként. A fényképet csupán az 1840-es évektől ismerték, de az sokáig nem vette át a festett portrék helyét.
Gyenes Mihály (1890)
Muraközy több rokonát is megfestette. Itt láthatjátok Gyenes Sára képét, aki 14 évvel volt fiatalabb férjénél. Gyenes Sára a Kecskeméten nagy nevet szerzett Gyenes Mihály legkisebb lánya volt. Gyenes Mihály Kecskemét főbírájaként, majd erdőfelügyelőjeként tevékenykedett, s Muraközy az ő házában kapott szállást ifjúkori évei alatt legjobb barátjával, Jókai Mórral. Muraközy itt ismerte meg későbbi feleségét, az akkor még kislány Sárikát.
Nézzük meg ezt a portrét, amit a festő a feleségéről készített. Jellemezzük pár szóban!
Gyenes Sára (A készítés éve ismeretlen)
A háttér egyszerű, jelentéktelen. Az arc ábrázolása viszonylag valósághű, de nem túlságosan részletező. A művész majdnem szemből ábrázolta Sárát, ám érdekesség, hogy a modell kitekint a képből. Mély érzelmek nem tükröződnek a képről, de talán abból átsüt valami személyesség, hogy a festő egyszerű, mégis szép vonásokkal örökítette meg a fiatal hölgyet.
Muraközy 36 éves volt, Sárika 22, mikor összeházasodtak. Hegedüs Géza Kulcsra zárt szobában (Corvina, Budapest, 1969) című életrajzi regényében írt kettőjük kapcsolatáról. Mindez főként az írói képzelet szüleménye, mégis segít nekünk elképzelni Muraközy és kora érdekességeit. Nézzünk meg egy rövid részletet a férj és feleség kapcsolatáról!
„Milyen is Sárika?
Gyakorta vázolgatom arcvonásait, de még nem festettem le. Igaz, ő se kívánta volna, hogy modellt üljön. Nem érdeklik a képek, sőt több: nem szereti a képeket. Ez a legjobb, mellette majd végképpen leszokom a festésről. Különös módon a zene sem lelkesíti, pedig kislánykora óta tud zongorázni. Anyja is, nénje is felettébb kedveli a zenét. Régebben ő is szívesen játszott…
Az én kedvemért táncol, ha arra kerül sor, de magától nem jutna az eszébe. Én, a 36 éves, lélekben magát olyan gyakran kiszikkadtnak érző férfi, jobban szeretek táncolni – csárdást is, valcert is –, mint ő, aki a bálok csillaga lehetne. Szép sötét csillag! Nyoma sincs benne anyja szőkeségének. Haja mély gesztenyebarna, csaknem fekete, szeme is sötétbarna…
Sárika örökölte édesanyjuk rendszeretetét, komolyságát. Méltó úrnője lesz házamnak. ”
Ez a leírás is olyan, mint egy portré: egyszerre vázolta a lány jellemét és külsejét. Röviden mondjátok el, milyennek láttatja Sárikát az író: komoly, nem szereti a zenét, rendszerető, olyan, mint egy sötét csillag.
A bálok világa
Vegyük szemügyre a Muraközyről készült festményeket. Milyennek láthatjuk őt a képeken?
Önarckép (A készítés éve ismeretlen)
Három festő képe Muraközy Jánosról – Than Mór, Lotz Károly, Markó András – (A készítés éve ismeretlen)
Tanulmányfej A gerillakapitány búcsújához (A kapitány) (A készítés éve ismeretlen)
Bár az önarcképei szigorúak, komolyak, a lovas képről, melyet barátai készítettek róla jól látszik, hogy Muraközy fess, erős, sportos alkatú férfi volt. Egyik legjobb barátja Jókai Mór volt, aki akkoriban rajzolni tanította Muraközyt. Mindketten sokszor voltak a bálok előtáncosai.
De mi lehet az előtáncos? A bálokban az a személy, aki a párjával megnyitja a táncot. A báli etikettet sokféle szabály határozta meg. Például az elsőbálozó leányoknak fehér ruhát kellett ölteniük, később azonban már élénkebb színű öltözékekben is megjelenhettek. A báli szezonban nem illett kétszer ugyanolyan ruhában megjelenni, az új ruhák készítése tetemes költséget jelentett a hölgyek családja számára. Nézzétek meg Tomó Róza festményét, ebből is láthatjátok, milyenek voltak a díszes, előkelő ruhák. A szoknyát abronccsal, vagyis merevítéssel látták el, a ruhát csipkével, virágdíszekkel ékesítették.
Tomó Róza arcképe (1854)
A férfiak báli viselete a frakk, és a fehér csokornyakkendő volt. A nők fontos báli kelléke a táncrend volt, vagyis egy kis ceruzával ellátott füzetke, amibe szorgalmasan feljegyezték, hogy melyik táncot kivel ropják majd az este folyamán. A bálok menete: megérkezéskor megkapták a hölgyek a táncrendet, majd tánc következett. Éjfélkor szolgálták fel a 10-12 fogásos vacsorát, ezután ismét táncoltak. A bálok általában hajnalban fejeződtek be. A hölgyeket gyakran gardedám kísérte egy idősebb hölgy rokon személyében, aki a lányokat felügyelte, nehogy illetlen helyzetbe keveredjenek.
Jókai Mór A tengerszemű hölgy című regényében sokféleképpen ír a korabeli bálokról, életmódról.
Játék: Válasszunk ki egy önként jelentkező csoportot, maximum 4 fővel. A kiválasztott csapat olvassa el a fenti részletet! Két élőszobor kompozícióban mutassátok be az adott történetet a társaitoknak. Az élőszobor azt jelenti, hogy egy eseménysor legfontosabb elemét kimerevítjük, úgy teszünk, mintha szobrok lennénk, nem szabad beszélni és megmozdulni.
Legyen egy előzmény és egy következmény. A többiek találják ki, miről szólt a jelenet. A végén beszéljétek meg, hogy helyes volt-e a megfejtés.
Segítség a jelenetet bemutató csapatnak:
Előzmény: Táncos jelenet és az elesés pillanata.
Következmény: A lány megpróbálja megvarrni a fiú elszakadt ruháját, de megszúrja a párját.
Dolgozzatok naqy mozdulatokkal, mimikával, gesztusokkal!
„Egy délután főpróbát tartottak a tánciskolában. A kisleányokkal jöttek nagy leányok is; s a nagy leányokkal nagy legények. Az ilyen fickók különös jogot vélnek élvezhetni, hogy az olyan kezdő sihedernek, mint én voltam, a lábára tapossanak.
Szerencsémre a derék Galifard úr (a tánctanár) igen jószívű ember volt…
...karon fogott, odavezetett Erzsikéhez, kezembe adta a kezét, s aztán „eins, zwei”.
Az akkori valcer pedig „grundverschieden” (egészen más) volt a mostanitól. Ez a mostani csak tréfa; de az komoly dolog volt. Táncos és táncosnő a testük felső részével, amilyen messze csak lehetett, olyan tágan elálltak egymástól, ellenben a lábaikat egymásnak feszíték. Akkor aztán a test felső része egyszerre nagyot lódult; azt mind a kettőnek egy tempóra kellett tenni, a repülni indult testnek kénytelen volt a láb gyorsan utánaszaladni.
…Én láttam előre az elkerülhetetlen bukást, s hogy a táncosnémat megmentsem, saját magamat vetettem oda áldozatul, a térdemre esve; neki még a könyöke sem érte a parkettet. A térdemért nem lett volna kár; hanem a pantallóm kiszakadt a térd fölött. – Semmivé voltam téve. – Nagyobb csapás ennél nem érheti az embert.
Erzsike nevetett az én kétségbeesett állapotomon. Aztán megkönyörült rajtam.
– Várjon csak, majd én összetűzöm gombostűvel.
Azzal kirántott valahonnan a ruhája fodrai közül egy gombostűt, s leguggolva elém, nagy hirtelen összetűzte vele a vadgalambszín pantallómon támadt félbeszakítást. A nagy gyorsaságban az elevenig találta szúrni a veszedelmes kisegítő szert.
– Nem szúrtam meg? – kérdezé, felnézve rám igaz jó szívét eláruló nagy szemeivel.
– Nem! – mondám. Éreztem is én azt a tűszúrást akkor! Azzal táncoltunk tovább. Én csodamódon kitettem magamért. Egy gombostűvel a térdemben – a másikkal ki tudja hol? – háromszor körülkeringtem. ”
(Jókai Mór: A tengerszemű hölgy, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1958)
A vívás művészete
„A vívás az állást, a magatartást megnemesíti, az izmokat erősíti, azokban új életet fejleszt, úgyszintén erősíti a szemet is, s annak tekintélyes nézést ad s hozzászoktatja az ellenfél szeméből kinézni annak szándékát. A vívó tehát nagy elszántságot tanúsít, mi a férfi legszebb dísze.”
(Chappon Samu báró: A nemes vívás művészetének elmélete és a párbaj szabályai, Szeged, 1911. Engel L. 170 l. 3. kiadás)
Vitrin
A 19. században a kard viselete az urak kiváltsága volt, a párbaj szerepe a vitás ügyek eldöntése, a hölgyek védelmezése, a sértések megtorlása volt. Ebben az évszázadban vált a vívás sporttá, sokaknak rendszeresen űzött szabadidős elfoglaltsága lett. Több vívóiskola alakult az országban, ahol külföldi, jobbára olasz és francia mesterek oktattak. A mesterek által kiadott oktatókönyvek leírják, hogy milyen a jó vívó kard, hogyan kell tartani, milyen vívó mozdulatok vannak, hogyan lehet támadni és védekezni. A vívótermek a korabeli ifjúság népszerű találkozóhelyei voltak.
A Kecskeméti Főiskolán az ifjak egymást tanították, ki mihez értett. Muraközy vívni oktatta társait. Erről szól Jókai következő visszaemlékezése:
„Az én időmben a juristaélet gyöngyélet volt… A fő dolog az volt, hogy testben és lélekben életrevalókká legyünk… A diákok egymásnak is adtak órákat, - mégpedig ingyen -, ki-ki amiből a legjobb volt, vagy amire a kötelező órák keretében nem került sor. A főiskola „tornamestere” Muraközy János volt. Néhányan szabad délutánjaikon rendszeresen tartottak edzést a Mária kápolna közelében…. Itt gyakorolták a bothajítást, volt futás, birkózás, magas- és távolugrás… ő trenírozta a többieket, a temetőben volt a tornahelyünk, a jó puha porondon, ő tanított bennünket karddal és tőrrel vívni, mégpedig plastron (vívómellény) nélkül. Hozzászokott a bőrünk a vágáshoz. Dicsekvés volt a kék, veres ütésfolt a karon és a mellen.”
(Jókai Mór: Az én életem regénye. Munditer Bt. 2008)
Muraközy hagyatékában több katonáskodáshoz kapcsolódó tárgyat találunk. Ilyen például a míves díszkard, zsoldtartó tábori pénzesláda, vagy az 1849-es katonai Oktató szabályzat.
A gerillakapitány búcsúja (1848)
Muraközy ugyanis szolgált az 1848-49-es szabadságharcban. Gerillakapitány volt, vagyis nem hivatásos katonákat vezetett, hanem diákokat, földműveseket. A barátai, Than Mór, Lotz Károly és Markó András készítették róla a már korábban megtekintett lovaskapitányt ábrázoló képet. Ezen kívül Muraközy festette A gerillakapitány búcsúja című alkotást. Érdemes közelebbről megszemlélni ezt a művet. A festmény főszereplője, a kapitány idős édesapjától búcsúzik a kompozíció középpontjában. Az egyik oldalon egy szolga csomaggal a kezében igyekszik ki a szobából. A kép másik szélén egy nőalak áll az ablak előtt, és figyelmezteti a kapitányt, hogy kint lovasok várnak rá. A kapitány valószínűleg bujdosni kényszerül, menekülnie kell. A szabadságharc bukása után ugyanis elfogták, sokszor halálra ítélték a 48-as hősöket.
Az alkalom végét játékkal zárjuk. Oldd meg az itt látható szókeresőt! Húzd ki a táblázatból a megadott értelmes szavakat! Függőlegesen, vízszintesen és átlósan is keresgélj! A megfejtést a kimaradt betűkből állíthatod össze. Az x, y betű kakukktojás!
A keresett szavak:
• Jókai Mór
• gerillakapitány
• Sára
• pénzesláda
• önarckép
• dohányzacskó
• Carl Rahl
• hajóA megfejtés: vívótőr